895 körül egy lovas törzsekből álló szövetség átkelt a Kárpátokon, és elfoglalta a Duna középső szakaszának nagy síkságát. Magukkal hozták a környéken addig ismeretlen nyelvet, a sztyeppei katonai arisztokráciát, valamint olyan ősöket, akikben még mindig megmutatkoztak az eurázsiai sztyeppék és az Urálon túli erdők nyomai. Ezt az érkezést már nyomon követtük. Ez a cikk annak tükörképét vizsgálja: mi lett később a hódítók sorsa. A rövid válasz az, hogy a magyarok meghódították az országot, de elvesztették a génállományukat. A mai magyar ember egyértelműen a közép-európaiak közé tartozik, genetikailag csupán egy kis lépésre van a horvát, a szlovén vagy az osztrák embertől. A hódító elit már a hódítás pillanatában is körülbelül félig európai volt, a köznép pedig még ennél is inkább. Ezt követően tizenegy évszázadnyi házasságkötés a nagyobb helyi lakossággal a keleti ősöket nyomokig felhígította. A nyelv érintetlen maradt. A genom közép-európai lett.
Főbb pontok
- A hódító magyarok egy társadalom voltak, nem pedig egységes népesség. A Kárpát-medence új genomjainak közzétett csoportosításai megkülönböztetik a hódító elitet, a hódító köznépet és a valamivel későbbi korai Árpád-korszakot, és ezek egy egyértelmű vonalat alkotnak keletről nyugat felé.
- Még a „Conqueror Elite” is csupán körülbelül fele volt keleti származású. Egy távol-keleti (ázsiai hun) referenciaértékhez viszonyítva nagyjából 50 százalékos keleti ősöket mutat; a Global25 skálán körülbelül 150 egységre helyezkedik el egy mai magyartól, ugyanolyan távolságra, mint a volga-tatárok. Ez egy vegyes arisztokrácia volt, nem pedig egy csoport tiszta sztyeppai nomád.
- A hódító köznép már körülbelül négyötöd részben európai volt (kb. 20 százalék keleti származású), míg a korai Árpád-kori lakosság körülbelül 7 százalékban volt keleti származású. A keveredés egyenletesen csökkenő tendenciát mutat: nagyjából 50, majd 20, végül 7 százalék.
- A mai magyaroknál kimutatható egy keleti komponens, amelyet a módszer nem tud nullától megkülönböztetni: legfeljebb egy-két százalék. Ők állnak a legközelebb a horvátokhoz (kb. 11 egység), a szlovénokhoz (14), az osztrákokhoz (17) és a csehekhez (18).
- A mélyrétegű alap (korai földművelők, sztyeppek, vadászó-gyűjtögetők) a magyarok és szomszédaik esetében megegyezik: nagyjából kétötöde anatóliai neolitikum, alig kevesebb, mint a fele sztyepp, egy tizede pedig nyugati vadászó-gyűjtögető. A magyar korszak ezt érintetlenül hagyta.
- A történet legtávolabbi keleti pontja, az ázsiai hunokhoz kapcsolódó egyének, körülbelül 230–250 egységre helyezkednek el a mai magyaroktól. Ez a vonal sztyeppés vége. A mai magyarok a vonal másik, európai végén helyezkednek el.
- A keleti örökség valóban létezik, de főként az egyoldalú leszármazási vonalakon és egy csekély haplotípus-nyomvonalon keresztül él tovább, amelynek mértékét a szakirodalom a mai génállomány tizedének kevesebb mint egy tizedére becsüli. Az autoszómális szinten a mai magyaroknál kevésbé jól felismerhető a szibériai eredetű jel, mint az oroszoknál, az észtnél vagy a finneknél.
1. Egy hódítás és az azt követő események
A magyar honfoglalás az egyik legjobban dokumentált népvándorlás a kora középkori Európában. Az Árpád-ház vezette törzsszövetség a 9. század végén a Pontus-sztyeppéről indult útnak, áthaladt a Fekete-tengertől északra fekvő területeken, és behatolt a Kárpát-medencébe. Lovasok voltak, mozgékonyak és katonailag félelmetesek, és két generáción belül már mélyen behatoltak Nyugat-Európába, mielőtt letelepedtek, I. István vezetésével 1000 körül keresztény hitre tértek, és megalapítottak egy királyságot, amely ezer évig fennmaradt. Az általuk hozott nyelv, a magyar, uráli nyelv, amely rokonságban áll az Urálon túli távoli manszi és hanti nyelvekkel, valamint az északon fekvő finn és észt nyelvekkel. Épségben fennmaradt, és ma mintegy tizenhárommillióan beszélik, mint egy uráli sziget a szláv, germán és román nyelvek tengerében.
A genom egy csendesebb történetet mesél el, mint a nyelv. Hogy ezt megértsük, három kérdést teszünk fel. Kik voltak genetikai szempontból a hódítók? Hol helyezkednek el valójában a mai magyarok? És mi történt közben, ami az egyiket a másikká alakította? Az utolsó kérdésre adott válasz a népességtörténet legrégebbi folyamata: a nagyobb őshonos népességbe való beolvadás.
2. A mosdó már tele volt
A magyarok nem egy lakatlan vidékre érkeztek. A Kárpát-medencében 895-ben az avar kaganátus maradványai éltek, amely maga is egy rétegzett társadalom volt: kelet-ázsiai eredetű elit uralkodott a nagy számú szláv és helyi európai többség felett, mellettük pedig római tartományi leszármazottak, gepidák és más csoportok éltek. Minden bizonyíték – régészeti, antropológiai és genetikai egyaránt – ugyanarra a következtetésre vezet: a helyi lakosság létszáma lényegesen meghaladta a betörő szövetségét. A hódítók katonai és politikai arisztokrácia voltak, nem pedig olyan népvándorlás, amely kiszorította volna a helyben élőket. Az első generációtól kezdve tehát a keleti származás, amelyet magukkal hoztak, csupán egy kisebbségi összetevő volt, amelyet egy sokkal nagyobb európai keverékbe öntöttek. A keveredés nem évszázadokkal később kezdődött. A hódításkor kezdődött.
3. A hódítók egy társadalom voltak, nem pedig egy faj
Az új Kárpát-medencei genomok leghasznosabb tulajdonsága az, hogy társadalmi helyzet és idő szerint csoportosíthatók. A közzétett csoportosítások megkülönböztetik a hódító elitet (a letelepedő arisztokrácia gazdagon ellátott sírjait), a hódító köznépet (ugyanazon generációk hétköznapi falusi halottait) és az ezt követő, 1000 körül kezdődő korai Árpád-korszakot. Sorrendben olvasva ezek önmagukban is egy történetet alkotnak.
A „Conqueror Elite” a három közül a legkeletibb, mégis máris egy keverék. Európai alapon, egy távol-kelet-ázsiai hun törzs mintájára alakították ki, így ősei nagyjából fele keletről, fele pedig Európából származik. A Global25 skálán körülbelül 150 egységre helyezkedik el a mai magyaroktól, ami szinte pontosan megegyezik a mai volga-tatároktól való távolsággal, és jóval elmarad az olyan valódi szibériai népcsoportoktól, mint a mancsik (kb. 310 egység) vagy a baskirök (kb. 235). Ez egybeesik a hódító genomokról szóló alapvető kutatásokból kirajzolódó képpel: a bevándorlók magja egy régebbi keverék volt, amely manszi, korai szarmata és késői hun ősöket ötvözött, de mire elért a Dunáig, útközben már jelentős mennyiségű európai ősöket is magába olvasztott. Az elit egy olyan sztyeppei arisztokrácia volt, amelynek egyik lába már Európában állt.
A Commoners még inkább európaiak. Őseiknek csupán körülbelül egyötöde származik a keleti irányból, és körülbelül 77 egységre helyezkednek el a mai magyaroktól; az élő népcsoportok közül az osztrákokhoz és a magyarokhoz állnak a legközelebb. Más szavakkal: a keleti jelleg az elitben koncentrálódott, és már a közönséges hódítók körében is csekély volt. Az Árpád-kori korai időszakra a keleti arány nagyjából 7 százalékra esett vissza, és a népesség körülbelül 60 egységre helyezkedik el a mai magyartól, lényegében a közép-európai tartományon belül.
4. Hol ülnek valójában a mai magyarok
Most pedig tegyük fel a kérdést: mi áll a legközelebb egy mai magyarhoz? A válasz egyértelmű: Közép-Európa. Az alábbi távolságok a Global25 euklideszi távolságok skálázott értékei (1000-szeresére növelve), amelyek a mai magyar átlagot veszik alapul, és a szomszédos országok csoportjához, valamint a hódítások korszakának rangsorához viszonyítják azokat.
| A modern magyar nyelvről a | G25 távolság (x1000) | természet |
|---|---|---|
| horvát | 11.3 | közép-európai szomszéd |
| szlovén | 14.4 | közép-európai szomszéd |
| osztrák | 16.5 | közép-európai szomszéd |
| cseh | 18.1 | közép-európai szomszéd |
| szlovák | 28.3 | közép-európai szomszéd |
| szerb | 32.2 | délszláv szomszéd |
| lengyel | 36.0 | nyugat-szláv szomszéd |
| Kora Árpád-kori (kb. 1000) | 59.7 | a hódítás utáni népesség |
| Hódító közember | 77.2 | a hódítások korszakának közönséges halottai |
| Conqueror Elite | 150.6 | a hódítások korszakának arisztokráciája |
| Ázsiai hun (KRY001) | 226.4 | távol-keleti sztyeppes oszlop |
| Ázsiai hun (HUN001) | 248.6 | távol-keleti sztyeppes oszlop |
Ezen a táblázatban egyértelmű rés látható. Minden európai szomszéd körülbelül 36 egységnyi távolságon belül helyezkedik el. Ezután a hódítások korszakának rangsora hirtelen emelkedni kezd: a korai Árpád-kori népesség 60-nál, a köznép 77-nél, az elit 151-nél, míg a távoli kelet-ázsiai hunok 226 felett helyezkednek el. Egy mai magyar több mint ötször közelebb áll egy horváthoz, mint a hódító elithez, és több mint húszszor közelebb, mint az ázsiai sztyeppéhez. Bármit is őrzött meg a nyelv, az autoszómák Közép-Európában telepedtek le.
5. A hígítás, mint egy lefelé vezető lépcsősor
Ha az egyes szintek keleti részét egymás mellé tesszük, a hígítás egyetlen tiszta lefelé irányuló folyamatot eredményez. A keleti részt egy európai alapú, távol-kelet-ázsiai hun pólushoz viszonyítva értelmezzük; a pontos adatok a proxy-tól függenek, ezért inkább csökkenő sorozatként, mintsem pontos százalékos arányként kell értelmezni őket.
A keleti származás minden lépésnél háttérbe szorul, az elittől egészen a jelenig
A keleti származás aránya, amely az arisztokráciát meghatározta, már akkor is csupán körülbelül a fele volt. A közönséges hódítók körében ez az arány egyötöd volt, az Árpád-kori korai időszakban egytizenötöd, míg a mai átlagban a Global25 által a nullától megkülönböztethető határértéknél mozog. A keleti származás nem egyetlen esemény során tűnt el; fokozatosan házasságok révén keveredett ki az átlagból.
A hódítás korszakának származási rangsora egyszerre tükrözi az időt és a társadalmi osztályt is: az arisztokrácia hordozta a legtöbb keleti ősöt, a köznép sokkal kevesebbet, és minden későbbi generációban ez az arány tovább csökkent, mivel a kis létszámú hódító népesség folyamatosan házasságokat kötött a sokkal nagyobb helyi lakossággal.
6. A keleti jel maradványa, őszintén szólva
Maradt-e valami a sztyeppéből egy átlagos modern magyar autoszómáiban? Nagyon kevés, amit ezzel a módszerrel ki lehetne deríteni. Amikor a modern magyarokat egy mély európai alapra (anatóliai neolitikum, sztyeppe, nyugati vadászó-gyűjtögető) modellezzük, és hozzáadunk egy szibériai vagy ugro-főni forrást, a kapott keleti súly nem különböztethető meg a nullától. Ez nem bizonyítja, hogy pontosan nulla lenne; azt jelenti, hogy bármilyen valódi keleti részarány elég kicsi ahhoz, hogy a Global25 zajszintje alatt maradjon, legfeljebb egy-két százalékos nagyságrendben.
Ez a jelentés abból a kontrasztból fakad, hogy más európaiaknál kimutatható egy azonosítható keleti genetikai jel. Ugyanazon ugro-finn (manszi) eredet esetén a keleti finnek körülbelül 14 százalékot, az észtök néhány százalékot, a nyugati oroszok pedig csekély, de valós mértékben hordozzák ezt a jelet. A mai magyarok kevesebbet vesznek fel közülük. Azok a népek, akiknek nyelve kelet felé mutat, kevesebb keleti autoszomális ősöt mutatnak, mint számos olyan népcsoport, amelyek nyelve határozottan nyugat felé mutat.
A mai átlagban kimutatható keleti (szibériai/ugrik) jel
Az oszlopok azt mutatják, hogy egy mélyreható, európai és szibériai elemeket egyaránt magában foglaló modell milyen mértékű keleti befolyást tulajdonít az egyes populációknak. A mai magyar átlag azok között a populációk között helyezkedik el, amelyeknél nem mutatható ki egyértelmű jel: az észt népesség alatt, a finn népességnél jóval alacsonyabban, és a hódító elitnél messze alacsonyabban. A hódítás öröksége nem tűnt el, de az autoszómális szinten már csak alig észrevehető.
7. Az alapítvány soha nem változott meg
Ha eltávolítjuk a legújabb rétegeket, és megvizsgáljuk azt a mély ősi örökséget, amelyet minden európai bizonyos arányban magában hordoz: a korai anatóliai földművelőket, a bronzkori sztyeppés pásztorokat és a régebbi nyugati vadászó-gyűjtögetőket. Ezen az alapon a magyarok nem különböztethetők meg szomszédaiktól. A magyar korszak – amely politikai szempontból drámai, nyelvi szempontból pedig meghatározó volt – alig érintette ezt az alapot.
Távoli ősök: a magyarok és szomszédjaik közös gyökerekből származnak
Mind a négy populáció nagyjából kétharmad részben korai földművelőből, alig kevesebb mint felében sztyeppei népességből, és körülbelül egytized részben vadászó-gyűjtögetőből áll. Ez a közös közép-európai alap, amely már mintegy négyezer éve fennáll. A hódítás nem tett hozzá semmi láthatót ehhez.
8. Ahol a hagyomány fennmarad
Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hódítás nem hagyott volna genetikai nyomot. Azt jelenti, hogy a nyom inkább koncentrált és halvány, mintsem szétszórt és erős. A legegyértelműbb maradványok az egyoldalú öröklődés adatai között találhatók: az Urál környéki és szibériai populációkra jellemző apai leszármazási vonalak, mint például az N-Tat csoport, valamint egy maroknyi kelet-eurázsiai eredetű anyai leszármazási vonal szórványosan, alacsony gyakorisággal fennmaradt a magyarok körében, míg valamivel magasabb gyakorisággal az erdélyi székelyeknél. Még ott is alacsonyak a számok: egy szibériai eredetű apai marker, amely a Volga–Urál és a nyugat-szibériai populációkban nagyjából egy nyolcadot tesz ki, a székely férfiaknak csupán néhány százalékában található meg, és a környező indoeurópai populációkban lényegében hiányzik. A haplotípusokon alapuló kutatások is hasonló nagyságrendű eredményekre jutnak, és a hódítók teljes hozzájárulását a modern magyar génállományhoz a tized alatt határozzák meg.
Tehát ez az örökség valódi, és pontosan olyan, amilyet egy kicsi, katonailag domináns, de demográfiailag kis számú nép hagy maga után: egy megőrzött nyelv, egy alapító dinasztia és a nemzeti emlékezet, valamint egy vékony genetikai szál, amely inkább bizonyos családfákban, mint az autoszomális átlagban jelenik meg leginkább. A hódítók sokkal inkább alakították az országot, mint annak genomját.
9. Tehát a mai magyarok a magyarak leszármazottai?
Igen, és éppen ez a „kifejtés” a lényeg. Ők a hódítók leszármazottai, ugyanúgy, ahogy a legtöbb modern nemzet az alapító elitjétől származik: részben és hígított formában. Egy mai magyar szinte biztosan hordoz magában valamennyi 895 körül betörő nép ősi vérét, éppúgy, ahogyan az avarok, a szlávok, a rómaiak és a már ott élő bronzkori földművelők vérét is. De a hódító elit eleve csak félig volt keleti származású, a köznép még ennél is kevésbé, és a népesség, amelybe beházasodtak, az első naptól kezdve nagyobb volt. Tizenegy évszázaddal később a jellegzetes sztyeppei ősök nyomai alig észrevehetőek. Amit a magyarok teljes egészében továbbadtak, az nem a genomjuk volt, hanem a nyelvük és az államuk. A mai magyarok genomja Közép-Európa genomja; a nyelv az egyetlen dolog, amit a hódítók érintetlenül megőriztek.
A történet hat lépésben
Állítás és valóság
A mai magyarok ázsiai vagy sztyepp nép, akiket a hódítók vérének köszönhetően különböztet meg szomszédaiktól.
Genomszintű összehasonlításban a mai magyarok közép-európaiak, akikhez legközelebb a horvátok, a szlovénok, az osztrákok és a csehek állnak. Még a hódító elit is körülbelül 150 egységnyire van tőlük, az ázsiai sztyeppes pólus pedig 226 egységnél is távolabb.
A hódítók ázsiai származású, tisztán sztyeppei nomádok voltak.
A hódító elit már körülbelül fele európai volt; a köznép közül pedig csak körülbelül egyötöde származott keletről. A sztyeppei ősök főként az arisztokráciában voltak jelen, és még ott is vegyes származásúak voltak.
Mivel a nyelv keletről származik, az embereknek biztosan jelentős keleti ősökkel kell rendelkezniük.
A nyelv és a gének külön utakra tértek. Az uráli nyelv teljes egészében fennmaradt; a keleti autoszomális jel a Global25 zajküszöb alatt van, kisebb, mint amit a finnek, az észtök vagy az oroszok hordoznak.
A hódítás egyáltalán nem hagyott maga után genetikai nyomot.
Egy valódi, de csekély mértékű nyom maradt fenn, főként egy szülői ágból származó leszármazási vonalakban, mint például a Szibériához kapcsolódó N-Tat apai csoportban, amelynek aránya a becslések szerint a mai génállomány tizedénél is kevesebb, és amely leginkább a székelyeknél figyelhető meg.
Próbáld ki te is!
Illessze be az alábbi koordinátákat a Vahaduo-ba (Piotr Kapuscinski Global25 nevű eszközébe), hogy újraalkossa a cikkben szereplő összehasonlításokat: a hódításkori ranglétrát (Elit, Köznép, Korai Árpád-kori), a távol-kelet-ázsiai hun referenciákat, a modern magyar átlagot és közép-európai szomszédjait, valamint a keleti referenciákat (baskír, manszi). A hódítók és a hunok koordinátái a közzétett csoportosításokra vonatkozó, skálázott Global25-átlagok; a modern átlagokat a Global25 egyéni koordinátáiból számították ki.
Hungarian_modern_avg_(n=14),0.127075,0.129625,0.0553559,0.0364298,0.0363804,0.0119326,0.00661379,0.00753264,0.00205971,-0.00467307,-0.00147307,-0.00271907,0.00385443,0.00874879,-0.00437221,0.000123071,-8.4e-05,-0.000389143,0.00264864,-0.00132214,-0.003378,0.0013865,0.00552857,0.00269393,0.000478929 Croatian_modern_avg_(n=10),0.128051,0.133847,0.0518917,0.0314925,0.035822,0.0125223,0.0060161,0.0067381,0.0018408,-0.0058862,-0.001153,-0.0023827,0.0047275,0.0127851,-0.0066365,-0.0022011,0.0027512,-0.0007223,0.0018101,-0.0007503,-0.005166,-0.0024236,0.0044246,-0.0010966,0.0001796 Austrian_modern_avg_(n=17),0.129089,0.135006,0.054394,0.032737,0.0347756,0.0125666,0.00722994,0.00624412,0.00282741,0.00275506,-0.00387812,0.000784706,-0.00129418,0.00278488,0.000502941,0.00369682,0.000222294,0.00079,0.00317929,0.000838471,-0.000990882,-0.00265482,0.00166747,0.00296271,-0.00102835 Bashkir_modern_avg_(n=31),0.0905077,-0.102306,0.0636604,0.0317582,-0.0361655,-0.00298681,0.00864226,0.0111657,-0.00764,-0.0200813,0.00295968,-0.00403674,0.00984997,-0.0193027,-0.00503032,-0.00300671,-0.00261606,-0.00106258,-0.00330065,-0.00256171,-0.00834826,0.00149977,-0.00224235,0.00137597,-0.00185032 Mansi_modern_avg_(n=7),0.0858551,-0.166257,0.10915,0.0617391,-0.0731126,-0.0220721,0.00896386,0.0169443,0.00125629,-0.034833,0.0522891,-0.00383229,0.0196231,-0.0715246,-0.0247981,-0.0130504,0.000596143,-0.00128486,-0.00583586,-0.0123809,-0.00267386,0.0235293,0.0147899,-0.00364929,-0.00692829 Hungary_Conqueror_Elite,0.092388,0.099011,0.061471,0.039406,0.001231,-0.000279,0.025382,-0.054921,-0.044178,-0.063783,0.005846,-0.005246,-0.001932,-0.075004,0.020766,0.014717,0.025558,0.011656,-0.000503,-0.005378,-0.010607,-0.005935,-0.012448,-0.00012,-0.001078 Hungary_Conqueror_Commoner,0.108132,0.122879,0.067128,0.040698,0.027082,0.012829,0.022797,-0.011077,-0.012704,-0.022416,-0.001624,-0.001049,-0.014123,-0.038534,0.025108,0.020817,0.014211,0.005321,0.000378,-0.001501,-0.001247,0.001855,-0.001725,0.005181,-0.001317 Hungary_EarlyArpadian,0.122929,0.131003,0.067128,0.052972,0.0397,0.018407,0.008695,0.008307,0.000409,-0.005285,-0.005034,0.005096,-0.020366,-0.025735,0.020766,0.011667,0.010561,0.005321,0.000503,0.001751,0.003244,-0.005935,-0.006902,0.009519,-0.001317 Hungary_Hun_Elite_HUN001,0.034277,-0.011171,0.026411,0.064277,-0.062781,-0.001674,0.005405,-0.077306,-0.041313,-0.078726,-0.014616,-0.005246,0.016947,-0.058353,0.022122,0.028108,0.018384,0.005954,-0.001886,-0.001626,-0.013601,0.000247,-0.012079,-0.000241,-0.005029 Kazakhstan_Hun_Elite_KRY001,0.04452,0.001016,0.034329,0.045543,-0.046162,0.006972,0.000235,-0.06692,-0.046222,-0.075626,-0.009094,-0.004496,0.014568,-0.061659,0.025108,0.026518,0.014602,0.005321,-0.001886,-0.000625,-0.012102,-0.001978,-0.014666,-0.007109,-0.005269
Hivatkozások és források
- 1 Maroti, Z., Neparaczki, E., Schutz, O. és társai (2022). A hunok, az avarok és a hódító magyarok genetikai eredete. Current Biology 32, 2858–2870. link
- 2 Neparaczki, E., Maroti, Z., Kalmar, T. és társai (2018). A mitogenomikus adatok a hódító magyaroknál közép- és belső-ázsiai, valamint szrubnaja eredetű keveredési komponenseket jeleznek. PLoS ONE 13, e0205920. link
- 3 Post, H., Neparaczki, E. és társai (2019). A magyarok és az Urál-hegység régiójának, valamint Nyugat-Szibéria földrajzilag távoli népességei közötti Y-kromoszómális kapcsolat. Scientific Reports 9, 7786. link
- 4 Fothi, E., Gonzalez, A., Feher, T. és társai (2020). A magyar hódítók férfi tagjainak genetikai elemzése: a hódító magyar törzsek európai és ázsiai apai leszármazási vonalai. Archaeological and Anthropological Sciences 12, 31. link
- 5 Borbély, N., Dudas, D., Tapaszto, A. és társai (2024). Filogenetikai betekintés a Kárpát-medence magyar nyelvű közösségeinek genetikai örökségébe. Scientific Reports 14, 11480. link
- 6 Gnecchi-Ruscone, G. A. és társai (2022). Az ősi genomok fényt derítenek a 7. századi avar elit eredetére és gyors, Eurázsián átívelő vándorlására. Cell 185, 1402–1413. link
- 7 Akbari, A. és társai (2026). A Kárpát-medencéből származó, az avar, a magyar hódítás, a Karoling-korszak és a korai magyar falusi időszakokat átfogó, már publikált genomok, amelyeket itt a hódító elit, a köznép és a korai Árpád-kori csoportok meghatározásához használtunk. aDNA-adatkészlet
Modern és ősi G25-koordináták: Davidski (Global25) és a Kárpát-medencére vonatkozóan közzétett csoportosítások (hódító elit, köznép, korai Árpád-kori és ázsiai hun csoportok). Global25 táblázatkezelő eszköz: Piotr Kapuscinski (Vahaduo). A modern populációs átlagokat a Global25 egyedi koordinátáiból számítottuk ki. Elemzés: skálázott Global25 euklideszi távolságok és nemnegatív legkisebb négyzetek módszerével készült modellezés Python nyelven. A keleti arányok a proxy-tól függenek, és inkább csökkenő sorozatként értelmezendők, mintsem pontos százalékos arányokként.